Budapest, Népfürdő utca 19.
Schams Ferenc 1821-ben megjelenő pesti útmutatójában a „paradicsom másának” nevezi a szigetet. Ő írja le, hogy a rendszeres csónakközlekedés a pesti oldalról, a „Vizafogó dűlőből” történt. Nézzük meg hogyan! A Vizafogó dűlőben várakoztak egymásra azok, akik át akartak menni a szigetre. A Duna partján egy harang állt falábakon, amit megkongattak (de csak akkor, ha elegen voltak), hogy elinduljon értük a szigetről a csónak. Ez átszállította a várakozókat a túlsó partra, a nádori nyaraló elé.
Vásár- és ünnepnapokon a családok nagy számban látogatták a szigetet megpakolva elemózsiával, borral, hogy mindezt elfogyasztva jót mulassanak (akkor még a szigeten vendéglő nem volt). A nádoriak mögött bekerített majorság állt, a tehenészetben a látogatók számára tejet, vajat és kenyeret árusítottak. Ebben az időben a látogatók a domonkos kolostor romjáig jutottak el. A sziget északi része még nem volt rendbe hozva, vad, sűrű bozóttal benőtt, romantikus terület volt.
A nagyközönség nem sokáig élvezhette a sziget szépségét, mert a nádor megtiltotta a látogatást. Korabeli krónikások szerint ennek oka az volt, hogy megdézsmálták a Francia- és Spanyolországból betelepített szőlőt, a kert gyümölcsfáit, és a virágoskertet.
Gyakran megpihent és egyben dolgozott is a Margitszigeten Arany János…